Úton a halhatatlanság felé

2016-08-16 | 
 / 4.2

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

„Én nem vagyok sztár, nem is akarok az lenni! Én legenda leszek!” - mondta Freddie Mercury.

Egy csillag egy járdán, örökké játszott dallamok és filmek. Nyomot hagyni a világban, ez a legtöbb ember vágya. És azt gondolnánk, ez az út vezet a halhatatlanság felé, pedig nagyobbat nem is tévedhetnénk. A siker, a pénz, a csillogás...ezek mind-mind olyan földi dolgok, amelyekkel nem adható tovább valódi énünk. Még a sok irodalmi mű, dalok, festmények által sem. Ezek a művészi gondolatok más megjelenítései személyiségünknek. Ugyanakkor alkotási készségünk funkciója, hogy másoknak adhassunk. Egy gondolatot, reményt, örömöt.

Bármit, ami hozzátesz az életéhez.


És mitől mástól lehetnénk halhatatlanok, mint attól, hogy gondolkodásmódunkat és személyiségünk egy darabját átültethetjük?

Hogy a következő generáció is alkothasson a mi szellemiségünkben?

Egy csipetnyi őrület és huncutság Belőled, Belőlem...Bárkiből :)

Jól gondolod. Erről az „útról” beszélek. Én csak hallgatom, hogy a környezetemben miért vállalnak sokan gyermeket. És persze megkapom a kérdést sokszor, hogy nekem miért nincs még? Pedig hát már házas is voltam. De az olyan indokok, mint „a gyereket magadnak szülöd és minden nőnek kell” vagy például „mert ez a normális és természetes” nem tartom elfogadhatónak. A gyermeket az ő boldogságáért vállalod. A saját részedről azért, hogy belőled és a társadból tovább adhassátok azokat a tulajdonságokat és erkölcsi, morális gondolkodásmódot, amelyekben hasonlóak vagytok. Valamit belőletek, ami majd generációról generációra száll.

Én is egy nő vagyok, akiben él ez a vágy ugyanúgy. Viszont visszagondolva nagyon örülök, hogy még nem szültem egyik kapcsolatomban sem. Sem az élethelyzet nem volt olyan, sem a párom, hogy vállaltam volna. Bálna koromban folyamatosan volt valakim. Kapcsolatról-kapcsolatra éltem, mert nem szerettem magam. Bármit megtettem volna, csak ne legyek egyedül.

Most pedig nem vagyok hajlandó csak azért lenni valakivel, hogy ne legyek egyedül.

Mert az nem járható út. Abból csak szenvedés és bánat lesz hosszútávon. Mégis boldogabb vagyok ebben a gondolkodásmódban, mert szerencsére sok élmény és kedves ember van az életemben folyamatosan. Így nem hiányt érzek, hanem vágyat, hogy megoszthassam ezeket a dolgokat egy társsal.

Sajnos a felelősség hiányzik az emberekből. A szívem szakad meg, amikor a facebookos segítségkérő csoportokban minden 3. poszt arról szól, hogy míg a másik gyerek(ek)nek a családban is alig telik valamire, jön a következő, s olyan alapvető dolgokra nem telik, mint a pelenka vagy étel. Becsúszhat váratlanul is egy gyermek. Ez egy más helyzet. És bárki kerülhet önhibáján kívül rosszabb helyzetbe, aláírom. De az a gyermek nem kérte,hogy megszülessen és kimondom, hogy aki ilyen körülményekre, eszetlenül vállal, az ÖNZŐ. Egyszerűen csak magára gondol. A legrosszabb, amikor azt hiszik, így fogják maguk mellett tartani a másikat. S később, ha mégsem segít, akár egy életen át ez a harmadik élet fogja lelkileg megsínyleni a dolgot. Komolyan nem értem, amikor azt olvasom: xy gyermeket vár, 1-2 hónap és szülni fog, semmije sincs. A 6-7 hónap alatt nem gondolta, hogy kellhet majd? És általában az apák lelépnek. De az anyákban sincs meg a felelősség. Én ezt látom. Ezt tapasztalom a környezetemben. Látok valóban jó szülőket, akik tényleg a gyermeket egy önálló kis emberként kezelik, gondozzák szépen és nem eszközként tekintene rájuk. Sajnos egyre kevesebbet. Az a baj, hogy ma már a tárgyakat szeretjük és az embereket használjuk.

Már aki...mert én nem vagyok hajlandó azon aggódni, hogy jaj,leejtettem a telefonom, most mi lesz? Volt egy exem, aki állandóan ezen feszült. Vigyázz, jaj! És akkor mi van? Majd veszek egy másikat. De ha egy ember lelkébe belegázolsz, azt megbocsájtani meglehet, de nem tudod már visszakapni úgy, amilyen volt. Ha olyan mély a dolog, akkor teljesen lemondhatsz róla. Ezért kell az emberekre vigyázni.

Nekem gyermekkoromban meghalt édesanyám, de aki ismerte, mind azt mondja, jó ember volt. Mesélnek dolgokat. És én azt gondolom, tényleg jó ember volt. Így is akarok rá mindig emlékezni. Vannak emlékeim nekem is róla. És remélem, hogy egyszer majd rám is emlékezni fog valaki. Remélem, hogy valakinek egyszer majd egy nagyon szép és boldog életet teremthetek, hogy azután ő bármit alkothasson, amivel örömet vagy erőt adhat másoknak. Leginkább pedig abban reménykedem, hogy majd ő is teremt valakit, aki majd a hajlott hátú nagyanyjának segít elkullogni az edzőterembe. :)


Shop.Builder havi legolvasottabb cikkei
Unod az edzéstervedet? Sokkolnád az izmaidat? Itt a 12 hetes izomépítő program, amely akkorát tol rajtad, mint egy tehervonat! Olvasd, aztán...
Az erőgyakorlatok három királya a fekvenyomás, a guggolás és a felhúzás. Mindhárom komplex és iszonyatosan megterhelő, ezt mindenki jól tudj...
Évtizedes vita, hogy az edzések intenzitása, vagy az edzések volumene, azaz az edzésmennyiség fontosabb-e, ha nőni szeretnél. Mielőtt ebbe j...
Rengeteg tévhit kering az esti, lefekvés előtti étkezéssel kapcsolatban. Milyen legyen az esti étkezés? Hibák és megoldások, kattints és kid...
Főszerepben a húsevő étrend, avagy a Carnivore diéta, a vegetáriánusok legrosszabb rémálma és a vegán étrend szöges ellentéte. De kell ez ne...
Íme a Shop.Builder-en kapható akciós termékek összegyűjtve, egy helyen! Nem kell keresgélned az oldalon, itt megtalálsz mindent, ami érdekel...
Curry elmondja a különleges véleményét a Mr. Olympia jelenlegi helyzetéről, Shawn Rhoden-ről, továbbá kiderül, milyen ember valójában, és ho...
A legtöbb első helyet bezsebelő testépítő, Dexter Jackson egy friss interjúban beszélt arról, miért nincs 50 évesen sérülése 22 év élsport u...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!