Új szint a váll edzésében

Az alapkoncepció talán már ismerős lehet, lassú pozitív és lassú negatív szakasszal fogunk operálni a lehető legjobb izomérzet elérése érdekében. Az olyan kis izmok, mint a váll esetében ez különösen előnyös. De ne szaporítsuk tovább a szót, lássuk miről is szól a fáma!

• Félkörös emelés, 3 sorozat, 15-12-10 ismétléssel
• Nyomás vállnyomó gépen szemből, 3 sorozat, 15-10-8 ismétlés
• “Tai chi” gyakorlat, 3 sorozat, 20-15-12 ismétléssel
• Evezőgépes széthúzás hanyatt fekve, 3 sorozat, 15-12-10 ismétlés

Elsőre kissé furának tűnhetnek itt az elnevezések, ezért tegyük tisztába a dolgokat.

A félkörös emelés a következőképpen néz ki: állóhelyzetben vagyunk, a karjaink enyhén hajlítottak. Mindkét kezünkben egy-egy kézi súlyzót tartunk tenyérrel előrefelé, mintha bicepszhajlításhoz készülnénk. Ez lesz a kiinduló helyzet, innen kell egy köríves, oldalemelés szerű mozdulattal a fejünk fölé emelnünk szépen lassan a súlyzókat, miközben az alkarunkat kifelé forgatjuk, a felső ponton 1-2 másodpercig kitartva. Ez a gyakorlat brutális terhelésnek teszi ki a váll oldalsó részét, valamint tetemes stimulust kap a hátsó váll is. A kéztartásokkal is érdemes variálgatni: indíthatod a súlyzókat úgy is, hogy nem előre, hanem a tested felé néz a kezed és emelés közben befelé forgatod az alkarod, így a tenyér már hátrafelé fog nézni a csúcsponton. Ennek az apró módosításnak köszönhetően a hátsó váll egy picit több melót végez, de az oldalsó is más szögből kapja a szeretetet.

Talán a szemből való nyomás vállgépen az, ami a legkevesebb magyarázatot igényli. Adott a vállgép, ami tulajdonképpen egy (általában) döntött pad egy csigás nyomórendszerrel ellátva. Ebbe az esetek többségében hanyatt szokás befeküdni és úgy végezni a gyakorlatot, de érdemes megfordítani a dolgot és hason megpróbálni. Ez megint csak egy tök más szögből dolgoztatja a váll izmait, az oldalsó és az elülső vállad egyaránt kap rendesen, de a meló oroszlánrészét az elülső végzi. Vállnyomógép híján ezt egy mezei állítható paddal is megoldhatod, mindössze 45 fokba vagy annál egy kicsit nagyobb szögbe kell állítani és mehet is a móka, ráadásul a betámasztott testhelyzetnek köszönhetően elég kevés az esély a csalásra.

Na igen, az a bizonyos “Tai chi”... A történeti hűség kedvéért el kell árulnom, hogy ez nem a gyakorlat eredeti neve, csak a mozdulatból való komikus kinézetből adódik, amit egy kedves edzőtársam talált ki. A következőképpen néz ki a dolog: az Arnold-nyomással megegyező a kiinduló helyzet, tehát a mellkasunk előtt tartjuk a kézi súlyzókat úgy, hogy a tenyerünk közben szintén a mellkasunk felé néz. Innen viszont nem egy nyomó mozdulatot csinálunk, hanem a könyökünket kezdjük kifelé emelni addig, amíg a vállunknál egy picivel magasabban nem lesz. A végpontot és a teljes izomfeszülést akkor érjük el, amikor a csukló és a könyök egy vonalban vannak és mindkettő a váll fölött helyezkedik el valamelyest. Ezzel a megközelítéssel talán még az oldalemelésnél is jobban tudjuk izolálni az oldalsó vállunkat, ami azért az agy-izom kapcsolat fejlesztése érdekében nem utolsó szempont.

Mindezt csapassuk szét egy jó kis hátsó vállazással, név szerint a köteles széthúzással. Itt az ülő evezőgépet hívjuk majd segítségül azzal a különbséggel hogy nem ülve, hanem hanyatt fogunk elhelyezkedni rajta. Tulajdonképpen ugyanaz a mozdulat, mint a kábeles hátrahúzásnál felső csigán, viszont egy valami mégis az evezőgépes változat felé billenti a mérleg nyelvét: ugyanis a fekvő helyzet miatt sokkal kisebb a csalás esélye, hiszen nem tudsz testtel beledülöngélni a gyakorlat közben. A hátsó delta izolálása így a végsőkig fokozható, nem fog a hatás sem elmaradni.

Zárszóképpen egy jó tanács: mivel a váll még a megszokott mozgásformáktól is igencsak hajlamos szénné égni, ezért jobb ha edzés előtt 3-3 gramm béta-alanint és citrullin malátot betolsz a biztonság kedvéért, szükséged lesz rá. Ha pedig a végletekig szeretnéd fokozni az agy-izom kapcsolatot, akkor egy adag Mental Focus is lecsúszhat. ;)