Ó, ió, ció...motiváció edzéshez

2020-03-24 | 
 / 5.0

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Ha nincsen, hogyan szerezzünk motivációt az edzéshez? Ha már megvan, akkor viszont a motiváció fenntartása okozhat problémákat. És mi van akkor, ha a motivációból nincs hiány, de a lehetőségeink korlátozottak? Kell egy kis motiváció edzéshez? Megpróbálunk minden eshetőségre segítéget nyújtani.

Nincs motiváció

Kezdjük azzal a helyzettel, amikor egész egyszerűen nincsen motivációnk. Nem lehet mindenki Ronnie Coleman, akinek számtalan műtét után is az az első dolga, hogy bicepszezzen egy jót, és a csípőprotézisével lábtolózzon, ammenyi csak – szó szerint – a csövön kifér. Persze vannak élethelyzetek (akár egy világjárvány is előidézhet ilyet*), amikor mindentől elmehet a kedvünk.

Viszont valami motivációt mindenkinek érdemes "magára erőltetnie", mert a motiválatlanság egyenes következménye az, hogy nem foglalkozunk magunkkal, és a testi-lelki egészségünk fogja a kárát látni.

Gyakori kifogások, nyafogások

Igazából mindig lehet találni kifogásokat: nehéz élethelyzet; rossz genetika; még soha nem sportoltunk, edzettünk, akkor most már minek; úgysem sikerül nekünk soha semmi; másoknak könnyebb, mert van rá idejük, energiájuk; nem olyan a munkájuk; nincs gyerekük; kutyájuk; macskájuk; idős vagyok, most már minek elkezdeni; vagy: edzettem én már eleget életemben; és sorolhatnánk a végtelenségig.

Az emberi képzelőerő fantasztikusan motivált, amikor éppen a saját motiválatlanságára keres kifogásokat.

De tulajdonképpen:

Minek is kell a motiváció?

Ha egy embernek van bármilyen motiváltsága, akkor el tud jutni A-ból B-be. Arrébb tud tenni egy tárgyat egyik helyről a másikra. Senkit ne zavarjon meg ez az egyszerű megfoglamazás, de minek ezt túlbonyolítani?

Valamit elképzelek és meg tudom csinálni, mert képes vagyok rá. Erről szól a motiváltság.

Az, hogy ez éppen most "csak" annyit jelent, hogy eggyel többet csinálok valamelyik gyakorlatból, vagy nyárra sokkal jobban fogok kinézni, vagy azt, hogy mostantól egész életemben egészségesebben fogok élni, az teljesen mindegy.

A motiváltság egy hajtőerő, ami előre visz bennünket a megtervezett utunkon. Persze az utat ki kell választani és lehet hosszú vagy rövid, de mindig apró lépésekkel kell rajta haladni, hogy el is érjük a célunkat.

És az a fanatasztikus benne, hogy ha valamiben motiváltak vagyunk, az más dolgainkra is pozitívan fog kihatni. Jobban fognak működni az emberi viszonyaink, jobb lesz a beszélőkénk, mosolygósabbak leszünk, a társas kapcsolatainkat, a felmerülő problémákat sokkal jobban fogjuk tudni kezelni. A munkában eredményesebbek leszünk, a kisugárzásunk miatt sokkal jobb lesz a megítélésünk, az egészségünkre, immunrendszerünkre, idegrendszerünkre nagyon pozitívan fog hatni és higgyétek el, még a főtt tojásunk is finomabb lesz, mint máskor.

Hogyan szedjük össze magunkat?

A mai túlinformált és túlterhelt világban sajnos több az ezzel kapcsolatos tipp és ötlet, mint kellene: hogyan legyünk motiváltak, sikeresek, eredményesek, blabla...

Pontosan azért van annyi depressziós és motiválatlan ember manapság, mert egyrészt rossz utat próbálnak meg választani maguknak – mások életét, példáját akarják lemásolni, ami lehetetlen és butaság is, hiszen túl nagy utat akarnak bejárni túl rövid idő alatt –, másrészt a nagy reklámzajban nem jut el hozzájuk az az információ, ami valóban rájuk van szabva, vagyis tényleg nekik szól.

Az ebből vagy másból származó kudarcainkat pedig tegyük most félre. Egyrészt vegyük tudomásul, hogy ha másnak sikerült bármit is elérnie, akkor nekünk is sikerülni fog! És ugye bármikor adott a pillanat, hogy változtassunk. Akkor minek várjunk vele holnapig???

Tippek, hogy hogyan legyünk motiváltak

Az első tipp tehát, hogy olyan utat válasszunk, amin képesek is vagyunk előre haladni.

Lehet persze ilyen-olyan motiváló videókat nézni, sikeres embereket, ismerősöket meghallgatni, mert magukkal tudnak húzni, de soha ne higgyük, hogy az pont úgy fog nekünk is sikerülni, mint nekik. És nem lesznek, nem lehetnek mindig ott velünk.

Ami viszont biztos, hogy nekünk magunknak is sikerülni fog, hogy elinduljunk ilyen-olyan lendülettel.

Tudjátok, először "csak" A-ból B-be, aztán szépen lassan tovább.

Az elindulás, az első lépések a legnehezebbek, mert mindent meg kell változtatni. Amikor már könnyebben haladunk előre, akkor is leselkedik még ránk egy-két veszély, de ezeket már egyszerűbben lehet orvosolni.

Apró lépésekkel kell haladni, mindig egy kisebb, újabb célt kell magunk elé tűzni, amit el is tudunk érni, és időről-időre mindig meglesz az a sikerélmény, ami továbbra is életben tartja a motivációnkat. Sőt, még nagyobb lesz tőle, hiszen már pozitív tapasztalás is társul majd mellé, hogy:

"Jé, tényleg meg tudtam csinálni! Akkor a következő lépés miért ne sikerülne???"

Ha például a körülményeink akadályoznak a legjobban (ebben az esetben ugye a motiváltság egyébként meglehet), egy gyárban dolgozunk napi 12 óra fizikai munkát, vagy megszületett a gyerekünk és aludni sincs időnk, akkor is pici, apró lépéseket iktassunk be a helyzethez mérten. Akkor is edzünk heti 3x egy kicsit, nem kell nagy súllyal, mert szükség van erre a fajta elfáradásra is, ami a magunkra fordított időből ment el. Higgyétek el, bármilyen fáradtak vagytok, ez akkor is segíteni fog.

A második tippünk a motiváltsághoz pedig az, hogy ne érdekeljen mások véleménye. Persze beszélhetünk róla – motiváltságunkról, elért eredményeinkről – másoknak is, de sohasem az ő véleményükre várjunk, vagy tegyük függővé ezektől, hogy egyáltalán érdemes-e tovább haladnunk, és ha igen, hogyan.

Ezer oka lehet annak, hogy miért nem kell mások véleményét fürkésznünk: nem akarják, hogy mi – ellenben velük – motiváltak legyünk: "Áh, úgyse lesz rá időd, én is már ezerszer próbáltam.". Vagy éppen csak nem figyelnek oda ránk eléggé: "Ühüm, nagyon érdekes amit mondasz.". Vagy irígyek és úgy mondanak véleményt: "Uh, de vékony vagy, de azért még csini!”…"Nem lesz ez már túl izmos?". És hány ilyen "őszinte és jóindulatú" megjegyzés van még, amilyeneket biztos már ti is hallottatok.

Valójában az ilyen vélemények, megjegyzések is motiválhatnak, csak jó helyen kell kezelni ezeket a kommenteket. Meg kell mutatni, hogy igen, még szárazabb és még izmosabb leszek, hogy az állad is le fog esni.

Viszont vannak olyan őszinte és egyben pozitív vélemények is, amikkel érdemes foglalkozni, be kell fogadni azokat, de tudni kell a helyükön kezelni.

Kicsit olyan ez, mint valami harcművészet-elméleti dolog: az ilyen-olyan, pozitív-negatív energiákat a magunk javára kell fordítani.

Harmadik tippünk arra az esetre szól, ha már megvan a motiváltság, de meg is akarjuk azt őrizni: ha már viszonylag sok pozitív visszajelzést kaptunk – akár a tükörben önmagunkról –, ne szálljunk el magunktól, mert akkor a motivációnk is el fog veszni.

Sajnos a motiváltságnak egyszerűen olyan a természete, hogy elveszhet, vagy csökkenhet, ha elértünk A-ból B-be, vagy ezer más dolog miatt is (például megváltoznak a körülmények, vagy éppen ellenkezőleg, attól, hogy mindig minden ugyanúgy megy már ezer éve). Erre mindig számítani kell. Viszont ha ezzel a ténnyel tisztában vagyunk, akkor nem fog váratlanul érni az új helyzet és fel tudunk rá készülni és át tudunk lendülni a holtpontokon.

A változáshoz való alkalmazkodás

Ha már itt tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a *koronavírus-járvány miatt kialakult, eddig elképzelhetetlennek hitt állapotokrról sem, aminek egyik számunkra nagyon fontos része az edzőtermek bezárása.

Sokak talán emiatt elveszítették a motivációjukat is, de ne tegyék. Egyrészt ha valaki felépített már valamit, akkor ne hagyja, hogy emiatt romba dőljön. Lehet nagyon eredményesen otthon is edzeni, erre mi is adtunk és még adunk is számtalan ötletet és segítséget.

Sőt, az is lehet, hogy valaki éppen ettől az új helyzettől táltasodik meg, lesz motivált és kezd el edzeni, hiszen könnyebb azzal azonosulni, hogy most úgyis mindenki ilyen körülmények között edz, ráadásul senki nem is lát bennünket mindeközben, szóval akkor miért is ne kezdjünk bele most?

És ne feledjük: a termek egyszer újra ki fognak nyitni, és akkor jaj a gépeknek és a súlyoknak!

Ha a motiválstág bemondja az unalmast

Mindettől függetlenül azt még el kell mondani, hogy a motiváltság kényes jószág, nem szól örökre, ugyanúgy, mint egy kapcsolatnál, mindig ápolni kell és néha újraépíteni.

Ha már hosszabb ideje haladunk szépen előre A-ból B-be, majd B-ből C-be és így tovább, egy idő után elveszhet az ereje. Ez is természetes jelenség, a lényeg, hogy foglalkozni kell vele, meg kell nézni, hogy honnan-hová jutottunk és újratervezni az utat onnan, ahová elértünk, odaáig, ahová el akarunk érni.

Akár új célt kell megfogalmazni magunk számára, de haladni kell tovább. És mindig meg kell tölteni "üzemanyaggal" a tankunkat, ami nem más, mint a motiváció.

Tudjátok, amikor A-ból B-be haladunk, valójában nem is a B pont elérése a cél, hanem maga az út.


Shop.Builder havi legolvasottabb cikkei

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!

Kérdés
2020-04-01
Sziasztok! Tök jó, hogy ebben a helyzetben ilyen segítőkész cikkeket írtok (ez már a nagyon sokadik az elmúlt pár napban) mert kell hogy egymást toljuk/húzzuk előre. :)
A motivációval kapcsolatos kérdét picit másképpen közelíteném meg - szerintem kétféle ember létezik: az egyik a kifogásokat keresi, a másik a megoldásokat...tudom, nem fekete/fehér minden és vannak átfedések, de kb. ez a lényeg. Azt javaslom, hogy akinek motivációra van "szüksége", kérdezze meg magától, hogy melyk csoportba akar tartozni. ;) Persze világos, hogy melyik a könnyebb út, de munka nélkül nincs eredmény... A másik dolog, hogy lehet csinálni/nem csinálni dolgokat, de annak a következményeit el is kell viselni. (Azaz ha most korlátozások miatt nem tudok terembe menni és totál feladom a mozgást, akkor pár hónap múlva ennek lesz látható/érezhető következménye. Erről jut szembe: pl. sok futó embert látok az utcákon - gondolom ha már nem tudnak mást csinálni, akkor elkezdtek sokan futni. Ez jó.)
Illetve még egy: az ilyen "energia-vámpírokkal" pedig nem kell foglalkozni, még ha közeli rokon is! A szeretet megmarad, nem kell magyarázkodni, csak el kell engedni ezeket az okosságokat. :D
Na ciao, kitartás mindenkinek - gyúrjúnk wazze hómofiszban! :)

válasz
2020-04-03
Szia!

Köszönjük az üzeneted, nagyon örülünk, ha tetszenek a cikkeink és teljesen jó, amiket írtál! Neked is kitartás, ahogy látom, nem vagy egy motiválatlan ember, jó ezt látni, olvasni! Köszönjük és hajrá!!!