Nárcisz története, avagy hogyan térj vissza a mélyből!

2014-08-06
 / 5.0

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Nárcisz történetét mindenkinek érdemes elolvasni, nem egy átlagos sikertörténet. Ismét bebizonyosodik, hogy nagyon mélyről is fel lehet kapaszkodni, ha kellő akarat és kitartás van az emberben. És az is bebizonyosodott ismét, hogy a súlyzós edzés, és a vele járó életforma szó szerint életmentő is lehet!


"Azt akarom, hogy ne fogadd el késznek ezt a világot. Találd ki magadnak. Találd ki, hogyan kell megteremteni saját valóságodat. A saját szabályaiddal."
/Chuck Palahniuk/

A kezdetek

Az egész azzal kezdődött, hogy nehéz és szomorú gyerekkorom volt. Na, de kinek nem?! Folyamatosan dühös és haragos voltam mindenre és mindenkire. Alig mosolyogtam. Az evés volt a mentsváram, a mindenféle mocsok, amit magamba tömtem, adott pár percnyi boldogságot. És persze a családi zabálások igen gyakoriak voltak. 15 évesen tropára ment a bal térdem, amit majdnem két év rehabilitáció követett. Ennyi időbe telt, ameddig nem rettegtem a lépcsőktől. A sok fekvés alatt még több mocskot ettem, mert a vér szerinti családomban az összetartás szó eléggé idegen dolog. S mivel már kis korunktól kollégisták voltunk a testvéreimmel, közös élményeink nem nagyon voltak, így nem is nagyon tudott ez kialakulni. Tehát étellel vigasztaltak: pizzák, sütemények tömkelege, napi szinten. Az eredmény elborzasztó volt, már akkor is.

Mire felépültem, egy 22 cm-es daganatot diagnosztizáltak nálam. A jobb petefészkemben, amit csak műtéti úton lehetett eltávolítani. Szerencsére jóindulatú volt, viszont az orvos megmondta: gyerekvállalásról és nőiességről ne is álmodjak, folyamatosan kontrollra kellett járnom, hormongyógyszert szedtem. Ekkor sikerült valamennyit leadnom, de a később az ebből adódó elkeseredettségem visszahozta a kilókat. Egyre mélyebbre süllyedtem; már korábban is éltem drogokkal, de ezután szinte semmi másról nem szóltak a napok, csak mikor juthatok pár dzsangához, spurihoz, „kólához”, alkoholhoz?! Ájultra ittuk és lebegtettük magunkat. Mindenféle szintetikus anyagot is végigpróbáltam. Egyedül nem lőttem magam, de ha nem változtatok, biztos vagyok benne, hogy a halálba eszem, iszom és lövöm magam.

2011-ben férjhez mentem. Ekkor még „csak” 103 kg voltam. A 152 centimhez. Reflux beteg lettem és elvesztettem az állásomat, ezért fel kellett adnunk a budapesti életet. Vidékre költöztünk, a családomhoz és a kilátástalanság csak tovább fokozta elkeseredettségemet. Az év Karácsonyán a férjem visszaköltözött a szüleihez, én pedig még elkeseredettebb voltam. A fordulópont a következő év elején jött el számomra. Még csak nem is Újévi Fogadalomként, hanem félelemként. 2012 február 18-án nagy családi zabálást tartottunk és le akartam hajolni a két éves unokaöcsémhez, amikor is lezsibbadt a bal felem, kapkodni kezdtem a levegőt, a fejem tiszta vörös lett. Szóval ott és akkor leültem a babzsák fotelre és néztem a kicsit. A szobát. Forgott. Komolyan halálfélelmem volt! Hazafelé a kocsiban átgondoltam mindent és úgy döntöttem: NEM MEHET EZ ÍGY TOVÁBB.

Nárcisz before - after

Ráálltam a mérlegre: 127 kg-t mutatott. Uramég! Leültem az ágy szélére és kinyújtottam az ökölbe szorított kezem. Ez a múltam. Minden, ami rossz volt, kinyitottam, elengedtem. Azóta semmilyen droggal sem érintkeztem, soha többet! (A cigarettára egyszer visszaszoktam, de 2013.10.17-én lefeküdtem, hogy reggeltől nincs többé. Azóta se, soha többet, meg is utáltam.) Másnaptól edzés és hát akkor még egy Magyarországon nagyon népszerű életmódváltásba kezdtem. Mentek le a kilók, szépen, szó se róla. Meg a videóra ugrabugrálás. Amikor tavasszal a férjem közölte a válási szándékát, fogtam magam és pár ezer Ft-tal a zsebemben kimentem külföldre. A mai napig kijárok, dolgozom, szeretem.

Közbejött egy hatalmas dolog. Amire nem számítottam. Amiért végül ezt az életmódot választottam. Időközben megszavaztam a bizalmat egy ficsúrnak, aki mellett még a dohányzásra is visszaszoktam. Tavaly februárban ismét daganatot diagnosztizáltak nálam. Németországban jártam kivizsgálásokra, ahol az orvos szörnyülködve mondta: ez a szerv menthetetlen, sürgősen ki kell operálni, de nagy valószínűséggel a méhem mögött vér gyülemlett fel. Szóval esetlegesen készüljek fel arra, hogy mindent el kell távolítani. Mivel a munkát nem tudtam volna és nem is akartam volna otthagyni, gondolkodási időt kértem. Az akkori élettársamtól vártam a támogatást, ehelyett teljesen mást kaptam; megcsalásokat, fizetőseket is, amikről csak idővel értesültem. A válasza az volt: velem nem lehet tervezni, hiszen családalapításra alkalmatlan vagyok.

És akkor ott volt megint egy szituáció, amiben dönteni kell: elhagyom magam és visszajutok oda, ahonnan indultam vagy erős leszek. Az nem lehet, hogy az ember végigküzd ennyi mindent és nem lehet ezen változtatni. ILYEN NINCS! Tudtam, hogy nem csak a mellettem lévő ember, de a saját családom is visszahúz, mivel engem büntettek a tönkrement házasságért és persze tejelnem kellett haza rendesen, mert meg is sajnáltam őket. Nem, meg kellett tanulnom a NEM szót. Elhagytam a pasit, a családommal is megszakítottam kapcsolatot. Kicuccoltam Németországba, áttanulmányoztam a Sárga Kapszulát, bújtam az edzésterveket és bár a napi 18 óra munka mellett hajnalban kellett kelnem, hogy otthon edzek, megtettem. Elutasítottam mind a műtétet, mind a kemoterápiát. Szigorú diétába fogtam, amit 2013. szeptember közepétől- 2014. június közepéig, 3-4 nap kihagyással csináltam. Az otthoni edzésbe szépen beletanultam, de éreztem egy idő után, hogy ez kevés. Ezért és más okokból munkahelyet váltottam, ahol heti 5-6 alkalommal, de volt, hogy minden nap a teremben voltam. Sokat tanultam, élveztem és teljesen beleszerettem ebbe a sportba!

Meggyógyultam!

Május elején volt a nagy kontrollom, ahol az orvos teljesen elképedve nézte a monitort és hasonlította össze a korábbi MRT felvétellel. Teljesen meggyógyultam. Én csak ott ültem és először nem is tudtam,mit reagálni. Még fél évig egy enyhe hormongyógyszert kell szednem, de ezen kívül: teljesen meggyógyultam! Örömömben végigtáncoltam az utcát! És végül megérett bennem a gondolat, hogy bár önszántamból menekültem el az emberek elől, a sok csalódás után - amiket nem részleteztem -, haza szeretnék menni. Időközben azok az emberek, akik támogattak, egyre közelebb kerültek hozzám, egyre inkább vágytam, hogy újra vagy először vegyük fel a kapcsolatot. És belül...belül még nagyobb változáson mentem át. Az emberek keresnek, egyre többen. Rengeteg különböző habitusú, vallású, érdeklődési körű emberek, akikkel összeülünk és megvitatjuk az élet dolgait. És sokan szintén ezt az utat választották. Életmódot váltottak, küldik az előtte-utána fotóikat. Hihetetlenül megható, ahogyan összekapcsolódunk, gondolatokat osztunk meg egymással. A befogadás a lényeg. Mert mi úgy döntöttünk, hogy vidámak leszünk attól függetlenül, ami a külvilágban van, mi másként élünk. Vidámak vagyunk, nem boldogok. A boldog embereknek nincsenek gondjaik, a vidámaknak vannak, csak megtanultál kezelni azokat! :)

Nárcisz története, avagy hogy kapaszkodj vissza, ha nagyon mélyre kerültél!

Jelenleg Szabó Noémivel edzek, miközben rövidtávra kijárok dolgozni. Borzasztóan jó érzés, hogy hisz bennem, azt mondja képes vagyok bármire! A rozoga térdemmel, hogy guggolni tudok, nekem óriási dolog! Amikor Magyarországon vagyok, minden nap együtt edzünk és közben barátokká is váltunk, ez a hab a tortán! Az edzés mindig élmény, sokat mosolygunk, hülyéskedünk és világcsavargóként nekem a Sunbody fitnesz lett az otthonom, noha egy sarokra lakom egy nagy és puccos teremtől, inkább utazom.

Szóval nagyon-nagyon köszönöm az oldalnak, Bunnynak ezt a rengeteg információt! Jelenleg is diétázom, folytatom tovább és soha, de soha nem fogom abbahagyni ezt az életmódot. IMÁDOM! Az életemet mentette meg ez a sport, többször is. Kihúzott a szar hangulatból, a kilátástalanságból, bánatból! Köszönöm a sok embernek, akik támogattak, támogatnak, velem és mellettem vannak! Azoknak az ismert sportolóknak, akik szintén megírják néha, hogy ne adjam fel, hatalmas erőt ad. Köszönöm. Mindenkinek!

Nárcisz


Kapcsolódó cikkek
A genetika nagyon sokszor csak magyarázat saját gyengeségeinkre. Ezek az adottságok változtathatatlan állapotként szerepelnek, de vajon tényleg így van ez?...
A “Mit akarsz” kérdés általában egyszerű, mindenki tud rá válaszolni, de amikor megkérdezik, hogy “Miért?”, az már sokkal nehezebb. Célkitűzés alapok!...
Vajon mikor lehet mondani, hogy feladtad a harcot, és mikor, hogy csak beláttad, most más a fontos? Mi a különbség a két dolog között, és mi okozza egyiket ill....
Arnold sikerei a testépítés világában, a filmszakmában, politikában és az üzleti életben is önmagukért beszélnek. Íme 12 szabály tőle a sikerhez, melyek számodr...
A túlsúly és az edzetlenség általános, ezért megbocsátható, és gyakran szigetelődik el és válik gúny céltáblájává, aki életmódot vált. Ismered az árnyékos oldal...
Az izmos emberek látványa számos kérdést vet fel az átlagember fejében. Mi hajtja ezt az embert? Miért éri meg neki ezzel vesződni? Hogy van erre ideje?...
Milyen jól hangzik ebben a hőségben! Nagyon hepi fíling lenne folyton lelkesíteni az olvasókat, hogy a sport öröm, mekkora királyság fej fölé vinni a negyvenö...
Az elménk a legnagyobb fegyverünk – segítsége nélkül nem lennénk a tápláléklánc csúcsán. Fejleszd elmédet a bátorság felé vezető kilenc lépéssel!...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!