Miért utálják a fitneszmodelleket?

2015-06-04 | 
 / 4.9

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

És elsősorban a nőket. A kommentekből valami egészen döbbenetes ellenszenv rajzolódik ki, olyanoké, akik nem ismerik a sportág szabályait és célját, meg akiknek nem nagyon van mit mutogatni a saját fenekükön.


Mert irigyek, vágják rá sokan, maguk a versenyzők is.

No, ez nem ilyen egyszerű.

A testépítés és a fitnesz a látvány sportja, és ettől egyedülálló. Ez azt jelenti, hogy az erőnlét és a teljesítmény úgyszólván másodlagos, afféle mellékhatás. Maga a verseny sem abból áll, hogy a sportoló dob, fut, gólt lő, ugrik, hanem megmutatja majdnem meztelenül a versenyre felkészített, esztétikus, harmonikusra formált-diétázott testét. Aki nem ismeri ezt a világot, azt hiheti, hogy a versenyzők eleve ilyennek születtek, csak felkapták a kristályos bikinit, egy kicsit "illegetik magukat", a bírók meg találomra ráböknek valamelyik tetszetős testre. A tájékozatlan néző nem látja azt sem, hogy a színpadi mozgás, a pózolás, a gyakorlat mennyi felkészülést kíván.

Ilyeneket is mondanak: "Amúgy jól néznek ki, csak szörnyű, hogy ennyire barnák." A színpadi megjelenést, a legelőnyösebben (és szabályszerűen) tálalt versenyformát a kívülállók összetévesztik az egész sportággal, az edzésekkel, és bele sem gondolnak, milyen és mennyi erőfeszítés, diéta előzte meg a látványos parádét. A fotókon mindenki szexi, és mindenki elégedetten, sőt, diadalmasan mosolyog. Nem látják (a versenyzők egyébként nem is nagyon mutogatják) a sminktelen, karikás szemű hétköznapokat, az összeomlást, a bőrhibákat, a téli formát, hát még az edzést, a hajnali éhgyomri kardiót, a gyűlölt gyakorlatokat.

Miért utálják a fitneszmodelleket?

A múltkori magyar kupa kommentjeit olvasva megfigyeltem, hogy sokan azt várják, hogy a nő legyen kerek, lágy és természetes, csak semmi szálkásság, erő, izom. Őket irritálja, ha egy nő keményen küzd és szépen fejlődik. Az izom a férfiaké, a testépítő nők "csúnyák, férfiasak". Talán csak akkor bocsátják meg az izmokat, ha közben nagyon szexi a nő? Eközben a világ fejlettebb felén bő tíz éve hódít az egészségcentrikus szemlélet, a nők megbecsülése, meg az, hogy "strong is the new skinny".

A fitneszversenyzők tényleg hajlamosak szexualizáltan megjelenni: mellimplantátum, démoni hajfürtök, feltöltött ajak, műköröm, szuperszexi bikinik és cipők. Ez is kiváltja az irodában güriző decensek rosszallását, és erősíti azt a képzetet, hogy a versenyző lányok henye magamutogatók, akik szoliból rohannak hajhosszabbíttatni, és eközben pink műkörmeikkel kapargatják a telefont, hogy azonnal feltöltsék a szelfit az Instagramra.

Az edzés, a diéta annyira egész embert és erős akaratot, hosszú távú kitartást kíván, hogy afféle megszállottsággá válik, amely kiszorít az életből minden mást. Ha egy-egy versenyző publikus közösségi profilját megnézzük, akkor tényleg nem látunk mást, mint a szponzor nevével ellátott shaker fotóját, motivációs mémeket (Sweat is fat crying!), műanyag dobozban csirkét-rizst-brokkolit, a proteines túrótorta boldog receptjét, tükrös-topos-bikinis szelfiket és szexin ábrázolt hasazást a hipermodern teremben, ezen kívül még sok felkiáltójelet és boldog beszámolókat a versenyekről, sűrű hálálkodással az edzőnek. Ez sokaknak a paródiaérzékét csiklandozza. Nagyon nehéz a versenyzőket (általában az élsportolókat) teljes, küszködő, érzékeny emberi lényeknek, hozzánk, egyszerű polgárokhoz hasonlónak érzékelni. "Én erre nem lennék képes" -- gondolja a kívülálló egyfelől, és igaza van. És azt is gondolja: "ezeket semmi más nem érdekli?" Hát, versenyszezonban nemigen érdekli őket más, ez a helyzet, s ha mégis, azt nem mutatja meg magából. Ez egy rendkívül kiélezett, intenzív világ. A felkészülésen és a legjobb formán kívül még esetleg érdekli a versenyzőt a böszme méretű, zsíros steak (krumplival!), négy darab Rákóczi túrós és két doboz Oreo, amit majd az után tol be megkönnyebbülten, hogy majdnem leszédült a színpadról a dehidratáció miatt. (Ez emberi volna, de ezt sem nagyon látjuk persze, csak anekdotákból tudjuk, mifélék az egészséges táplálkozás e kitüremkedései.)

Média lecsapott a formás idomok e látványos világára.

Másrészt, a média lecsapott a formás idomok e látványos világára, és módszeresen úgy tálalja a fitneszeseményekkel kapcsolatos híreket, hogy a versenyzők irigység, furcsálkodás tárgyai legyenek, hogy botrány legyen, fejcsóválás, celebesítés, az olvasó-néző meg kényszert érezzen, hogy kissé elhízott, ám végtelenül erkölcsös és szürke életéből "elmondja a véleményét". Van például a vád, hogy a fitneszes lányok többsége escort- és pornós évek után nyergel át. Ebben kár az igazságra törekedni, az biztos, hogy a bulvármédia szándékosan sugall ilyeneket, mert ezzel tud kattintást generálni. Az is biztos, hogy az eszményített fotómodell- vagy escort-test és a fitneszmodellek megjelenése között sok hasonlóság van. Az egyszeri ember is, a média is gyanúsnak és felháborítónak tartja az "ilyen" nőket, ugyanakkor szívesen és nyálcsorgatva nézegetik a fotóikat.

Mindemellett a teljesítmény bárkitől teljesítmény, az izmot és szálkásságot senkinek nem adják a mosolygásáért, ismeretségi alapon vagy pénzért. És ezt is tudja az átlagember, ha egy kicsit belegondol, és ez is zavarja, mert ő még hetente kétszer sem jár el kocogni.

A jelenség, az, hogy butának és felszínesnek tartják a fitneszversenyzőket, sikerüket pedig meg nem érdemeltnek, önvizsgálatra int minden edzőterembe járót és versenyzőt. A sportág társadalmi megítélésén az segítene, ha több szó esne a versenyzők felkészüléséről, versenyen kívüli hétköznapjairól és a sportág szabályairól, az egyes kategóriák különbségéről, meg hogy miért kell úgy állni, annyira barnának lenni a színpadon. Fontos lenne, hogy ne csak a látszat legyen tiszta és becsületes: őszinte legyen a második helyezettek sportszerű gratulációja, ne fúrják egymást a versenyzők, ne reklámozzanak folyton valamit, és ne éljenek kétes, egészségromboló szerekkel, módszerekkel. Én nem bánnám azt se, ha nagyobb lenne a hangsúly az izmon, mint a csillogáson, vagyis ha természetesebb, kevésbé szexualizált lenne a versenyzők megjelenése. Az is javítana a helyzeten, ha a média nem harapna rá ennyire mindenre, ami cici, botrány, a rendes átlagpolgár bosszantása, és az olvasó, néző sem ugrana ennyire. De a legtöbbet az segítene, ha az átlagember is komolyabban sportolna, ha többen megismernék az edzőtermek és az izomépítés világát. Mert sokan voltunk úgy, mielőtt belekezdtünk, hogy "ez nem az én világom, edzőterembe a másfélék járnak".


Kapcsolódó cikkek
Testépítős közhely, hogy minden második teremjáró, aki vett már egy havi bérletet életében, személyi edzőként hirdeti magát. Mitől jó egy személyi edző? ...
Keskeny derék és a szélesedő hát, ami egy kerek vállban végződik, olyan alakot kölcsönöz egy nőnek, ami nőies, de sportos is. Mi a szép női hát titka? Katt...
Cikkből kiderül melyek azok a farizom gyakorlatok nőknek, amik valóban működnek. Íme pár speciális farizom gyakorlat az óhajtott forma elérése érdekében....
Sehol nincs előírva, hogy az intentzitásnövelő technikák, a gyilkos szettek és a legújabb, legelmeroggyantabb teremben végezhető önkínzások bevetése csak a férf...
Az esztétikus női fizikum még mindig nem merül ki a kerek fenék és formás comb fogalmánál. Tartsd magad karban! Karedzés és bicepsz bakik csajoknak! Katt!...
Sok hölgy nem tudja, hogy amellett, hogy edzéstechnikailag és táplálkozás szempontjából ugyanazt a mintát követed, mint a férfiak, nyugodtan használhatsz eddig ...
Ha egy cikk arról szól, hogy egyé’ halolaj kapszulát, és kisebb eséllyel halsz bele valamilyen szívbetegségbe, akkor valószínűleg el sem olvasod, mert te amúgy ...
Ettem sütit a nyaralás alatt? A Válaszom: igen. Ettem fagyit a nyaralás alatt? A válaszom igen! Ittam alkoholt a nyaralás alatt? Még egy igen! Mozogtam is a n...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!