Megnyalta már a boci a kezedet?

A hétköznapi táplálkozás azért érdekes, mert az emberek elképesztő mennyiségű szart tudnak megenni. Nem is a mennyiségi kérdés az érdekes, hanem az arány. Ha kíváncsi vagy a valóságra, végezz tudományos kísérletet: nézd meg, mit pakolnak a szalagra a szupermarketben. Meg fogsz döbbenni, hogy nagyrészt tökéletesen értelmetlen szeméttel táplálkoznak.

Az átlagember nem fogja fel az élelmiszer minőségének jelentőségét. Ha az ízen kívül valami vizsgálnak, akkor a nem létező “hizlaló” és nem hizlaló kategóriákba sorolnák be az élelmiszereket. Eszükbe sem jut, hogy az alapanyag számít.

A helyzetet azonban egy ideje nagyban javítja a gasztrokultúra előretörése. Nagyon sokan érdeklődnek ma már a minőségi alapanyagokból készített ételek iránt. Nekik még mindig nincs fogalmuk sem arról, hogy egyáltalán létezik szénhidrát és fehérjetartalom, de kerülik a feldolgozott élelmiszert, jó alapanyagokat használnak és gyakran akaratlanul is tökéletesen diétás ételeket hoznak létre - hiszen ha egy kajában nincs cukor és liszt, már önmagában csak ezzel is könnyen alkalmas akár rendes diétára is.

Ha a gasztrokulturális vonalat - azaz a tényleg minőségi alapanyagokat - ötvözzük azzal a tudással, hogy képesek vagyunk kiszámolni egy étrendet, már nyerők vagyunk. Sőt, szereztünk egy hobbit magunknak, mert főzögetni jó dolog.

Ma már szerencsére van lehetőség jó alapanyag beszerzésére és az ár sem horror. Ami táplálékkiegészítőben a Shop.Builder - azaz a garancia, hogy mindig minőséget kapsz - az táplálkozásban a Fitt Market.

Így végre megszabadul az ember attól, hogy minden apró-cseprő biszbaszért végig kell járni a közérteket. Emlékszem, még annak idején a Plus boltjaiban vettem a lazacot, majd minden másért el kellett még menni 4-5 közértbe. Az egyikben zabpehely volt jó, a másikban a halkonzerv, a csirke a piacon, marha meg nem volt gond, mert az nem volt sehol, nem is ábrándoztunk róla.

A piacon próbálkoztam egy-kétszer marhahúst venni, de az abból készült étel csúfos kudarcnak bizonyult. Mivel az a hús a tejelő marháé volt és nem volt érlelt, esély sem volt rá, hogy normális kaját csináljak belőle.

A gasztrokultúra mint fentebb említettem, jó szórakozás. Fel lehet fedezni ugyanis olyan helyeket, ahol akár egész napos programot is eltölthetsz a témakörben és annál többet kapsz, minthogy ötvenezerért végigeszel egy menő éttermi menüsört.

Ilyen az NPK Charolais farm nyílt napja, ahová családdal és gyerekekkel is érdemes kijönni, (és mi ki is mentünk). Meg lehet ugyanis nézni az állatokat testközelből, amiben az egyetlen fájó pont, hogy végül is megesszük őket, de ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, kellemes élmény velük barátkozni, a gyerekeknek pedig úgysem mondjuk meg. Be lehet járni a legelőket lovaskocsival, de persze az alap tereprally is megvan egy kicsit, hiszen a saját autódat a végén már földúton kell navigálni.

Borok ínyenceknek (mi sajnos nem nagyon iszunk), szalámi kóstoló, nagyon látványos terelőkutya bemutató és hasonló programok vártak minket. Oké, nem egy Disneyland, de pont ezért üdítő azoknak, akik ki akarnak szakadni a beton falanszterből. És hozzáteszem: aki még nem járt ilyen helyen életében, az kimaradt valamiből. Az életben legalább egyszer látni kell egy farmot, érezni a széna és a trágya illatát, büszkélkedni azzal, ha a szerencsés vagy és a boci megnyalta a kezedet.

A helyzet az, hogy sokkal több van a minőségi alapú, egészséges táplálkozásban, mint hinnéd. Barátságok, hobbi, életmód is. És mindez valahol egy mezőn vagy egy farmon kezdődik.