Fordított testképzavar, avagy hova tart a világ?

2015-07-03 | 
 / 5.0

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Már megint fröcsögni fog itt a Builder, már megint morognak valami miatt, tuti megint kipécéztek valakiket, akiket lehet szapulni. Biztos akad, aki ezt gondolja. Nos, a helyzet ennél kicsit árnyaltabb. Egészen biztosan lesz aki fennakad a cikk mondanivalóján – neki, nekik azt javasoljuk, hogy mielőtt klaviatúrát ragadnak, hogy írásban fejezzék ki az irányunkban kialakult negatív érzéseiket, vegyenek egy mély levegőt, olvassák el ismét a cikket, értelmezzék az olvasottakat, és utána írjanak. Ezúton köszönjük!


Nézzünk körül egy picit az utcán – még a strandra sem kell kimenni, dög meleg van (e sorok írásának pillanatában legalábbis), a ruhák rövidülnek, és kegyetlenül láttatnak. Mindent. És hát, lássuk be, van mit. Egy kis zsír itt, még több zsír ott, elhanyagolt testek mindenütt. Ebben a cikkben nem célunk pálcát törni azok felett, aki akármilyen okból nem foglalkoznak a testükkel. Ezer oka lehet. Az egészségügyi okoktól (egyébként ez a legritkább) az időhiányon át (vagy inkább állítólagos időhiány, de ez megint más történet) egészen addig, hogy az illetőt egyszerűen nem foglalkoztatja a dolog. Az ő teste, az ő élete. Viszont ezzel kapcsolatosan van egy óriási probléma, amit mindig is láttam, láttunk, de beleszaladtam a minap egy fészbukos kommentháborúba (nem nálunk) és ott tudatosult bennem igazán.

Mit tekintünk normálisnak, és mit rendellenesnek?

Az a nagy helyzet, hogy a világ kissé megfordult. Vagy inkább kifordult magából. A tolerancia jegyében minden jelenséget elfogadunk, mindenki nyűgjét-baját toleráljuk, és minden, korábban adott esetben rendellenesnek, ne adj isten, károsnak titulált dolgot elfogadunk a társadalommal együtt járó, tolerálandó dolognak. Erre még mondhatjuk is, hogy hát ilyen ez a civilizáció, értelmes emberek nem piszkálnak senkit az akármilyen mássága miatt. A probléma nem itt van. A probléma ott van, hogy a tolerálandóból hirtelen természetes lesz, és ami valóban természetes, követendő, az lassan ritkaságszámba megy.

De nézzük meg egy picit ezt a jelenséget az egészségtudatos életmódra, sportra, táplálkozásra vetítve.

Kimész a strandra, kinézel valahogy, az emberek persze megnéznek, mert megnéznek. Ezzel sincs baj. Lássuk a fő gondolatokat, amik egy átlagember fejében ilyenkor végigcikáznak: „ez is csak a testével foglalkozik”, „tuti e körül forog az élete”, „persze aki megteheti, hogy erre időt szakít annak könnyű”, „biztos nem tudja elengedni magát, ezzel van elfoglalva 0-24-ben”, és még sorolhatnánk. Viszont ha elmegy mellette egy 30+-os, kissé, vagy jelentősebben pocakosodó férfi, vagy nő, akkor a legtöbb embernek a szeme sem rebben, hiszen ez a „normális”.

Már elnézést. NEM normális. Ez az általános, ez a megszokott! Óriási különbség. És itt a probléma. Fel sem figyelünk arra, ha valaki egy bizonyos életkor után elhagyja magát (még szomorúbb hogy már a fiatal korosztálynál is tökéletesen elfogadott, vagyis, bocsánat, természetes az, ha puhos). Fel sem merül a gondolat a fejünkben, hogy ez nem egy természetes állapot. Fel sem merül, hogy ennek nem így kellene lennie. Bezzeg ha valaki kilóg a sorból, nem simul bele ebbe a "masszába", akkor ott tuti valami bibi van. Valami biztos nincs rendben a fejében.

Fordított testképzavar, avagy hova tart a világ?

Fordított testképzavar. Mit is akar ez jelenteni? A testképzavart előszeretettel húzzák rá azokra, akik foglalkoznak a testükkel. Persze, ennek is vannak kóros formái, ez nem vitás. Azonban az, hogy valaki tökéletesen meg van elégedve a testével akkor, amikor mondjuk csak egy laza tízes van rajta pluszban – és akkor nem mondtunk sokat – az mi, ha nem testképzavar? Ez lenne a rendben lévő? Ez volna a normális? Még egyszer megjegyzem: nekünk nem fáj, ha valakin van egy kicsi, vagy akár több plusz. Mindenki azt tesz a testével amit akar. De azt bizony észre kell venni, hogy nagyon elferdült a világ, ha komolyan azt gondoljuk, hogy ez a normális. Legyen az oka bármi. Nem, nem az.

Az emberek hajlamosak magukat az állatvilág fölé pozicionálni. Hiszen gondolkodó, érző, (elméletileg) értelmes lények vagyunk. Bár ez utóbbira az emberiség folyamatosan rácáfol, de ez megint egy másik cikk témája lehetne. Ehhez képest az állatvilágban egészen biztosan nem fogsz jólétben elzsírosodott, elhízott egyedeket látni. Ha zsírt látsz, annak szerepe van, mielőtt valaki itt jönne nekem a fókákkal és hasonlókkal. Az állatok ösztönösen tudják, mit kell enniük ahhoz, hogy jól működjenek. Nálunk, a saját magunk által oly nagyra becsült tudatunk sajnos elnyomja ezt az ösztönt, és megeszünk minden sz@rt ami elénk kerül. És igen, ezt tekintjük normálisnak. Az ösztöneinkre nem hagyatkozhatunk.

De vannak, akik tudatosan próbálják ezt a trendet megfordítani, vagy legalábbis magukat megóvni a civilizációs ártalmak e csoportjától. Ők lennének különcök? Ők lennének azok, akik „nem normálisak”, és mindenki, aki mindenféle tudatosság nélkül, hamis ösztönökre hallgatva tömi tele magát mindenféle szeméttel, és magasról tesz az egészségére – és még messze nem a fizikumról beszélünk - ők lennének a "normális" többség?

Nem, nem és nem. Sajnos a dolgok megfordultak. Lehet, hogy megszokott, és már észre sem vett dolog, az, ha valakinek eltunyul a teste. De normálisnak ne tekintsük már, mert NEM az! Még ha el is fogadjuk, van, akin ilyen-olyan okból túlsúly van - és miért ne fogadnánk el őt, mint embert - akkor is, tisztában kellene lenni azzal, hogy ez NEM a normális állapota egy egészséges emberi testnek.

Fogadd el magad, bla bla

Nagy kedvencem az, amikor valaki „elfogadja magát”, „megbékél a kinézetével”, és így éli az életét állítólagos boldogságban. Egyrészt ez az esetek 90%-ában nem igaz, másrészt, miért is kellene elfogadnia magát? Az lenne a rossz, ha valakit frusztrál az, hogy nem tetszik neki amit lát, ha tükörbe néz? Az lenne a normális, hogy valaki elfogadja a pár év múlva az életmódjából fakadó borítékolható cukorbetegséget, szív-és érrendszeri megbetegedéseket? Az a normális, ha valaki elfogadja, hogy 10 métert nem tud futni egy busz után, mert a tüdejét kiköpi? Ez lenne az, amit el kell fogadni? Tényleg?

Nem állítjuk, hogy jobb ember lesz az, aki jól, vagy legalábbis nem eltunyultan néz ki. Nem ettől leszel valaki, és nem ettől leszel több, vagy jobb, mint mások. Nem ezt mondjuk. Csak annyit – és jaj, előre látom, hogy ezt mennyien nem fogják felfogni – hogy egy tunya, elhanyagolt, egészségtelen test elfogadása, és mindennemű erre vonatkozó buzdítás gyökeresen mérgezi a társadalmat, lelkileg és egészségileg egyaránt. Mert arra nevel, hogy ne változtassunk, inkább fogadjuk el ami van, békésen, változtatni felesleges. Mint a birkák. Arra nevel, hogy törődjünk bele abba, hogy az egészségi állapotunk x év után visszavonhatatlanul lejtmenetbe kerül. Mondjuk lesz, aki jól jár ezzel, csak az nem te leszel.

Egy tunya, elhanyagolt, egészségtelen test elfogadása, és mindennemű erre vonatkozó buzdítás gyökeresen mérgezi a társadalmat.

Milyen jövőt rejt az elfogadott?

Ezt akarjuk? Egy lelkileg, és fizikailag elkorcsosult társadalomban élni (bár ez a kérdés talán már költőinek mondható)? Egy olyanban, ahol az emberek mindent elfogadnak, és hirtelen az abnormálisból normális, elfogadott, „tolerált” lesz, aki meg normálisan éli az életét – és ez esetben a normális arra vonatkozik, ami TÉNYLEG olyan, amilyennek lennie kellene egy ideális világban mindenkinek – az lassan különcként lesz kezelve?

Fordított testképzavar. Amikor a sörpocak lesz a természetes. Sőt, férfias! Amikor a plusz kilókkal megbékélünk, hiszen mi ilyen nagyon rendben vagyunk lelkileg. Nem érezzük egy picit sem, hogy ez mennyire visszás? Aki meg 30-35 felett nem rejti zsír alá a hasfalát, az meg különc, elmebeteg, tutira bekattant, frusztrált, nárcisztikus önimádó valaki. Hát persze! Könnyebb ezt hinni, mint belegondolni, hogy valaki képes tenni is azért, hogy ne simuljon bele egy olyan tömegbe, amibe ép eszű ember nem biztos, hogy bele akar tartozni. És nem is a kinézetről van szó. A jó kinézet az egy életmód mellékhatása. Egy követendő életmódé.

Félreértés ne essék: pocakosnak, túlsúlyosnak lenni NEM bűn. Nem ezt mondjuk (bár tudom, szélmalomharc, mert úgyis van, aki ezt akarja hinni erről a cikkről). Csak akkor cserébe, ne legyen bűn a másik oldal sem. És kellő önkritikát gyakorolva, picit gondolkodjunk el azon, mit tekintünk normálisnak.
Természetesnek.
Követendőnek.


Shop.Builder Testépítő Webáruház havi legolvasottabb cikkei
A saját testsúlyos edzést mindenki ismeri. Már csak azért is, mert már az iskolában megtanították mindenkinek, hogyan kell felülést, fekvőtá...
Kevesebb tudomány és több ösztönösség, az Arnold-korszak diétája. Miképpen táplálkoztak akkoriban a testépítők, és milyen módszereket követt...
A hát egyik alapgyakorlata - a felhúzáson túl persze - a húzódzkodás. Jól csinálni persze baromi nehéz, mivel a nagy dög testünk fel kell hú...
Nincs még egy izomcsoport, mely annyira mellőzött lenne, mint az alkar. A vádli persze versenyben van, de vádlizni még mindig több embert lá...
A tricepsz egy méltatlanul kezelt izomcsoport. Bár a kar tömegének nagyobb részét a tricepsz adja, mégis, az esetek többségében a bicepsz ed...
Ez volt az első olyan hétvége a COVID-19 világjárvány utáni karantén óta, hogy élőben zajló, igazi testépítő versenyt láthattunk. A Tampa Pr...
Íme a Shop.Builder-en kapható akciós termékek összegyűjtve, egy helyen! Nem kell keresgélned az oldalon, itt megtalálsz mindent, ami érdekel...
Testépítő és fitness edzéstervek kezdőktől haladókig mindenkinek! Kezdő átmozgató edzéstervek, haladó ossztott edzéstervek, sztáárok edzéste...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!

Kérdés
2020-07-08
Kedves Író! Ne azt hidd ám, hogy ha elmész egy szakemberhez, akkor majd segítenek... Akkor majd hipp hopp 2 év alatt kikezelne és utána boldog leszel... Nagyon sokszor az emberek tudják, hogy mi a bajuk és min kellenne változtatni... Sőt , van, aki változtat is... Nézel "előtte utána" fotókat? Miért van az, hogy vannak emberek, akik akár 100 kilót is fogynak... És utána ugyanúgy, még akár depressziósabban néznek bele a kamerába... Szinte semmi lelki változás, de van akinek még rosszabb lesz, mert rájön, hogy nem a külsején múlt a boldogsága. Milyen kevés embert lehet kigyógyítani a szenvedélybetegségekből?. Ne menjünk messzire... Minden napi probléma a játékfüggőség, az alkohol, a cigi, a drogok... Hány szexuális devianciában szenvedő embernek voltak gyerekkori szexuális traumái? Hallottam olyat, hogy nem tudja máshogy elképzelni a szexet, csak úgy, ha megerőszakolják... Tudja ő, hogy hogyan kéne gondolnia rá... Csak nem megy... Hiába minden... Akármit tehetsz érte és ő akármit tehet magáért... Nem tud megszabadulni a rémálmaitól. JÓ esetben annyit tud tenni, hogy egy relatív normális mederben éli az életét... Szóval ez sokkal komplexebb téma. A barátom is jár cicológushoz, szed tabikat, de az önképe gyökeresen nem változott meg. Ugyanúgy csúnyának és értéketelennek tartja magát... És továbbra sem azt mondom, hogy nem kell figyelni a súlyunkra. Valóban őrült túlsúlyokkal élnek emberek és valószínűleg legalább egy korményzati ösztönzésre lenne szükség (pl.több TB-ét fizet, aki nem tesz semmit)... Amit azonnal be kéne vezetni, az a gyermekek oktatása... Hogy legalább a jövő tinédzsere tudja, hogy miben mennyi kalória stb van... Ha ezt én tudtam volna már gyerekkorom óta, akkor lehet, hogy könnyebben tudtam volna tudatos döntéeseket hozni. Legalább tudtam volna, hogy mennyi zsír, cukor van egy túrós táskában. Mert úgy nőttünk fel, hogy ez volt elénk rakva és nem magyarázták el, hogy "Andikám, megeheted, de tudd, hogy ez a napi igényed x százaléka"... És lehet, hogy fiatal felnőttként máshogy néztem volna az ételekre... Időnként sokkol, hogy egyes ételekben mekkorra hatalmas kalória bombák lapulnak... Hagyjuk a diétát meg a testépítést... Csak magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy "ebben a sió üdítőben x kockacukor van benne"... és akkor kedves gyermekem, hány decit ihatsz meg, hogy a napi bevihető mennyiség meglegyen? Ezt is csak akkor tudja az ember, amikor mélyen belemászik a témába... Mert normálisan csak bemész egy étterembe és eszel "valamit". Szerintem eleve reklámokat kéne bevezetni... Ha a Meki tolhatja a gyerekeink szájába a szemetet, akkor a kormány meg az iskola miért nem szán heti 20 percet arra, hogy edukálja a kölyköket? Nem egy nagy dolog egy kis füzetet összeállítni és bemagoltatni velük... Csak hogy legyen fogalma...

válasz
2020-07-09
Szia! Köszi a hozzászólást, sok ponton egyet tudok érteni veled...
Kérdés
2020-07-06
Nekem mindig csak az a bajom a fitneszben dolgozók és tevékenységet végzők hozzáállásával, hogy valahogy az elhízás lelki okait sosem járják körbe... Képzeljétek, a kövérek is tudják (jobbára), hogy mit kellenne tenniük... Csak nem tudják meg tenni, mert a traumáikat túltáplálkozással kezelik.. Legkönnyebb odalökni, hogy "elhagytad magad"... De azt, hogy MIÉRT? Azt nem kérdezitek meg... Bírom az át kellene térni "egészséges életmódra"... Igen, ez természetes is annak, akinek egészséges a lelke
(megkockáztatom, az nem azzal tölti az idejét, hogy ilyen cikkeket ír, hanem konkrétan természetesen csinálja nap mint nap, és észre sem veszi ).Igen, ez annak megy könnyen, akinek egészséges a lelke... És igen, a cikk is taglalja, hogy rengeteg fitnesszel élő embernek attól még ugyanúgy lehetnek lelki problémái, amire nem evéssel, hanem pl. napoikig tartó futással reagál... Attól még nem oldotta meg a problémáját, mert kifutotta magából a stresszt... Ez is egy félreértés... Rengeteg 45 éves "igényes, rendszeresen sportoló" ember rohangál, akik képtelenek kötődésre, de azért igényesek és azt hiszik, hogy mindent megoldottak azzal, hogy TRX-re járnak... Szóval ki ki a maga bajával egyen elfoglallva...
Nekem valahogy a legtöbb "magára adó" ember mentalitásából mások fikázása jön le... Persze, nem akarok álalánosítani... Van kb. 10-20 százalék, aki ÖNMAGA boldogsága és nem bodogtalansága miatt tartja karban magát.... Persze, jobb akár boldogtalanul is prezentálni egy szuper labort, mint elhízva élni...

Azelőtt meg amúgy a fitnesz nem volt annyira központi kérdés az emberek életében, ha már arról van szó, hogy a kövérek kövérsége természetessé válik, akkor a magukat agyontoló, mindenféle lelki problémával küzdő fitnesz őrültek jelenléte is kezd elfogadottá válni... Kinek mi a testképzavar?

Belemásztál egy témába (nem csak te), ami rohadtul nem tér ki arra, hogy MIÉRT híznak el az emberek?
Azért mert igénytelen?
Mondjuk lehet egy olyan ok is, ami már a gyerekkorában eredezik és konkrétan tudja is hogy mi a baja, csak nem tud rajta változtatni..

A hajléktalanokat is lehet fikázni, de biztos vagyok abban, hogy a nagy részük traumák során ment keresztül... Senki sem megy oda, hogy megvizsgálja, hogy hányszor vert őket véresre az apjuk, vagy erőszakolta meg a nevelőapjuk és így tovább...
Lehet, mindenféléket mondani, de az OK megtalálásval te sem foglalkozol..

Miért nem csinálsz egy projektet elhízott lelki problémákkal küzdők segítésére?
AZ VÁLTOZTATNA... akkor tetttél valamit, de így.. pont semmit...

Itt csak megtapsolnak a fitnesszel élők, hogy mondtál valalmi biztonságosat.

Üdv Andrea

válasz
2020-07-08
Szia!

Véleményem szerint nem szabad a problémákat kezeletlenül hagyni. Ha valakinek lelki problémája van, azt egy pszichológus segíthet megoldani. Ha nem megyünk el pszichológushoz, azzal kezeletlenül hagytuk az adott problémát. Egyébként nagyon jó a hozzászólásodban lévő utolsó gondolat, csak nekünk nincs időnk rá.
Kérdés
2020-07-04
Kórházban feküdtem pár hónapot és felszaladt majdnem 15kg... Sokkolt a dolog, mert sosem voltam túlsúlyos. De ami ennél is jobban sokkolt az az volt, hogy egy csomó csaj ismerősöm kezdett el flörtölgetni velem, mondván, hogy mennyire jól nézek ki egy kis pocakkal, milyen “Daddy”-s lettem. Ettől függetlenül folyamatosan dolgozok rajta (Nektek köszönhetően sikerrel:p), hogy faragjam lefele a kilókat, mert én így utálom magam. Viszont azt el kell fogadni, hogy sosem a testépítők tartoztak a normál, átlag kategóriába, már csak azért sem, mert régen esélyük sem volt az embereknek ilyen kinézet megteremtésére. A másik dolog: van egy-két (igazából sok) haverom, aki odavan a túlsúlyos nőkért, viszont nem értik meg, hogy nekem hiába mutogatják, engem nem érdekel, ahogy én is mutogathatnék nekik fitness csajokat, nem hatná meg őket. Mindenkinek más jön be ezt el kell fogadni, szerintem ez ellen nem lehet és nem is kell semmit tenni. Ha neki az esik jól, hogy a 120kgra felveszi a miniszoknyát, hát tegye azt. Sok embernek ez bejön. Kinek a macis, kinek a kockás, ettől szép változatos a világ. :D Amúgy ennyi erővel azokra a fiúkra/lányokra is rá lehetne szólni, akik testépítőként isznak és cigiznek a strandokon/partykon. Mennyivel lesznek egészségesebbek, mint egy túlsúlyos?...

válasz
2020-07-06
Köszi a hozzászólást :)
Kérdés
2019-11-26
Ajjj de jó! Hírdetném ezt a cikket mindehol bulvár ,tv mindenhol!
Ki is nyomtatom és kirakom a kollégáknak! :D

válasz
2019-11-27
:))
Kérdés
2018-07-03
Nagyon reális problémát fogalmaz meg ez a cikk pontos,kíméletlen módon! Gratulálok,minden elismerésem! Kiváncsi lennék,hànyan értették meg igazán,gondolkodtak el rajta...

válasz
2018-07-04
Arra mi is! :) Köszönjük!
Kérdés
2018-05-12
Az ember bármire képes, amit el akar érni. Amíg ennek a ténynek nincs tudatában, minden csak magyarázkodás!

válasz
2018-05-14
Ez nagyon igaz. Sokakból hiányzik az akaraterő és a kitartás. És mi marad? A panaszkodás.
Kérdés
2017-07-02
szerintem egyaltalan nem lett frocsogo, teljesen esszeru, helyen valo ervekkel alatamasztva. ennel sokkal bicskanyitogatobb cikket is olvastam mar itt :D

nekem tetszik, koszi :)

válasz
2017-07-06
Szia!

Köszi az észrevételt! ;)