Tulajdonságai

A jód egy esszenciális nyomelem, melynek tulajdonképpen egyetlen, ám igen fontos szerepe van az emberi szervezetben: nélkülözhetetlen a pajzsmirigyhormonok előállításához. Leegyszerűsítve ugyanis a pajzsmirigy jódot ad a tirozin nevű aminosavhoz, így képzi a pajzsmirigyhormonokat. A jódraktáraink jó része a pajzsmirigyben található. A jód hiánya komoly gondokat okozhat, mindenekelőtt, ha nincs megfelelő mennyiségű alapanyag, természetesen nem lesz megfelelő mennyiségű végtermék sem, így a pajzsmirigy kevés tiroxint (T4), illetve trijodotironint (T3) lesz képes termelni (Vagyis a jód hiánya pajzsmirigy alulműködést okoz - "hypothyroidism" a jelenség angol neve). Márpedig ezek a hormonok elengedhetetlenek a megfelelő fejlődéshez és anyagcseréhez. A szervezet ilyenkor úgy próbálja kompenzálni jódkészleteinek hiányosságát, hogy megnöveli a lepkealakú pajzsmirigy méretét, mintegy "jódcsapdát" képezve belőle, hogy egyetlen molekulányi jódot se mulasszon el begyűjteni. Ezt a pajzsmirigy-nagyobbodást nevezik golyvának. Érdekes, hogy irreálisan sok jód fogyasztásának szintén lehet ez a mellékhatása. Míg a golyva tehát a jódhiány közvetlen eredménye, addig a többi betegség, vagy tünet, ami kevés jód bevitelének köszönhető, már közvetett, ugyanis közvetlenül a pajzsmirigyhormonk hiánya idézi elő őket, köztük igen súlyosakat, például kreténizmust, szellemi visszamaradottságot, növési retardációt, illetve ezeknél kevésbé, de még mindig elég súlyosakat, mint elhízást, fáradékonyságot, hajhullást, székrekedést, emelkedett koleszterinszintet, fokozott érelmeszesedést, helyi mixödémát (a kötőszövet nyálkás, vizenyős felpuffadása). Különösen fontos, hogy terhes és szoptató anyák figyeljenek a bevitt jód mennyiségére, így elkerülhető a kreténizmus, a veleszületett golyva, a halva születés, a baba süketnémasága, illetve szellemi képességeinek károsodása.. (A túl sok jód is gondokat okozhat, erről lásd a "Mellékhatások" kezdetű részt.)

Számunkra természetesen a legizgalmasabb a jód és a zsírégetés kapcsolata, különösen, hogy mostanában egy terméknek köszönhetően igen felkapott téma lett ez Magyarországon, a jód a fókuszba került. Kétségtelen tény, hogy a jód egyik hiánybetegsége az elhízás, és hogy a pajzsmirigyhormonok nagyban segítik a fogyást, ha pedig abnormálisan kevés van belőlük a szervezetben, szinte lehetetlenné teszik azt. Azonban azt sem hallgathatjuk el, hogy a szükséges feltétel még nem elégséges, vagyis igaz ugyan, hogy a pajzsmirigyhormonok jódból és tirozinból állnak, azonban ez nem azt jelenti, hgy minél több jódot viszünk be, annál több hormont termel majd a pajzsmirigy. Ahelyett tehát, hogy csodaszerként kezelnénk, jóval közelebb áll az igazsághoz az, ha azt mondjuk, valóban nagy segítség lehet a fogyásban, ha akár csak kismértékű jódhiányban is szenved az illető. Tény azonban, hogy mivel a jód esetében fokozottan igaz, hogy a földrajzi elhelyezkedés meghatározza az élelmiszerek ásványi anyag tartalmát, és ez a nyomelem leginkább a tengerhez közeli vidékeken található meg nagy mennyiségben, Magyarországon természetes táplálkozás útján elég kevés jódhoz jutunk. A talaj, és ennélfogva a növények (és így az állatok) jódszegénységét kompenzálhatná az ivóvíz jódtartalma, mert a víz a jód egyik legfőbb forrása. Sajnos azonban Magyarország vizei nem bővelkednek jódban, ezt támasztja alá az alábbi "jódtérkép":

Mint látható, Délkelet-Magyarországon kívül mindenhol súlyosan jódhiányosak az ivóvizeink. Ennek tudható be az az elképesztő adat, hogy Magyarország lakosságának kb. 80%-a bizonyítottan jódhiányos valamilyen mértékben (és persze annak, hogy itthon nem kötelező jódozni a sót). Emiatt érdemes lehet jód szedésével kiegészíteni a diétát, természetesen nem csodaszerként tekintve rá, és elfelejtve azt a gondolatot, hogy a jód majd helyre hoz mindent, diétázni mellette felesleges, ahogy ezt bizonyos hirdetésekben olvashatjuk. (A szedésre példát ld. a "Hogyan használjuk"részben.) Kiegészítőként általában jodid formájában szerezhető be, főleg nátrium- és kálium-jodátumként. Érdekes, hogy a szervezet bizonyos vizsgálatok szerint kismértékben eltérően reagál az elemi jód, illetve a jodid kiegészítésre. Míg a jodid, úgy tűnik, valamivel erősebb hatást mutatott a pajzsmirigy funkcióit tekintve, ellenben az elemi jód hatásosabb volt olyan pajzsmirigyen kívüli problémák kezelésében, mint amilyen pl. az FDB (fibrocystic breast disease), ami egy elég gyakori probléma a 30-50 éves nőknél. Leegyszerűsítve a mellben nem rosszindulatú, de fájdalmas daganatok képződését jelenti.

A jód ezenkívül nukleáris katasztrófák esetén jut nagy szerephez, ilyenkor ugyanis nagy mennyiségű jódtablettát osztanak szét, hogy a pajzsmirigy ne a radioaktív jódot raktározza el.

Miért használjuk?

Hogy megelőzzük a jódhiányt a szervezetünkben, amelynek igen súlyos következményei lehetnek, golyva, szellemi és testi inadekvát fejlődés, és ami sportolóknál igen lényeges, elhízás, fáradékonyság.

Hogyan használjuk?

Felnőtteknek a napi szükségletet jódból napi 150 mcg-ben határozták meg, terhes nőknek 175-ben, szoptató anyáknak pedig 200-ban. Napi 1000 mikrogrammig a jódkiegészítést a szervezet általában minden mellékhatás nélkül viseli, azonban nagy adagoknál lehetnek mellékhatásai, így ha az orvos másképp nem rendeli, ne haladjuk meg a napi 500 mcg-nyi kiegészítést. Sportolók diétakor megpróbálkozhatnak jódkiegészítéssel, hátha enyhe jódhiányuk van, így ez előremozdíthatja a fogyás ütemét. Ebben az esetben 3*100 mcg jódot ajánlunk, esetleg kiegészítve alkalmanként 500 mg tirozinnal (esetleg még guggolszteronokkal, szelénnel, és az anyagcserét fokozó ásványi anyagokkal, pl. foszforral.) Mindegy, mikor vesszük be, nem kell étkezéshez kötni.

Kölcsönhatások

• Bármilyen pajzsmirigyre szedett gyógyszer esetén feltétlenül konzultáljon orvosával, ebben az esetben ugyanis a jodid akár pajzsmirigy alulműködést is okozhat.
• Nagy mennyiségű lítium és kálium-iodátum együttes használata ugyanezt okozhatja.
• Az ételek között előfordulnak úgynevezett goitrogének, melyek megakadályozzák a jód hasznosulását: káposztafélék, földimogyoró, őszibarack, mandula.

Természetes forrásai

A jód fő forrásai a tengeri állatok és növények. Legfőbb forrása talán a tőzeg, és egyéb tengeri algák/moszatok. Ezenkívül tartalmaz jódot még a hús, a tej, a tojás és az ivóvíz, de a mennyiség nagyban függ a földrajzi elhelyezkedéstől, ahol ugyanis a talaj és a víz jódszegény, ott az állati és növényi eredetű táplálékaink sem lesznek jódban bővelkedőek, míg a tengerhez közeli területek ugyanezen táplálékok jóval több jódot tartalmaznak. Ma már természetesen legkönnyebben jódozott só használatával vihetünk be jódot a szervezetünkbe.

Mellékhatásai

1000 microgrammig, sőt, általában az ajánlott adag 20-szorosáig semmilyen mellékhatás nem jelentkezik. Nagyobb adagokban azonban számos súlyos mellékhatása lehet, pl. túlérzékenységi reakciók, felnőttkori pattanásosodás, bőrkiütések, aritmiás zavarok, a központi idegrendszerrel kapcsolatos tünetek (zsibbadás, szédülés, gyengeség a végtagokban), pajzsmirigy alulműködés, pajzsmirigy adenoma, vékonybél károsodás.

Hosszú ideig tartó jód túladagolás esetén jódmérgezéssel kell számolni, mely fejfájással, náthával, tüdőödémával, valamint a gégefő illetve a mandulák gyulladásával, gennyesedésével járhat.